Tűzjelző rendszerek

A tűz váratlanul támad és sebesen terjed. Ha nem fedezzük fel időben, hatalmas károkat okozhat a megelőzés a jelzés vagy a védelem hiánya. Lakástüzeket leggyakrabban a konyhai eszközök okozzák. A kialakult tűz halkan terjed, és mire észre vennénk az okozott hatalmas füstöt, legtöbbször már túl késő. 

A kár minimalizálásának legjobb módja a működő tűzjelző rendszer, ami érzékelőivel folyamatosan ellenőrzi a környezetet és jelzést küld a tűzközpontnak. A füstérzékelők mellett „figyelnek” még a gáz-, hőmérséklet- és lángérzékelő is. A tűzjelző rendszerek valamilyen hanghatással figyelmeztetnek, és értesítik az illetékes tűzoltó központot is. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat előírásai szerint, minden meghatározott nagyságú területen kötelező a tűz- és távfelügyeleti szolgáltatás alkalmazása. A távfelügyeletek az 54/2014 (XI.30.) BM rendelet előírásai szerint a tűzjelző központból érkező jelzéseket automatikusan megszűrik, majd a tűzjelzéseket közvetlenül, elektronikusan, IP-alapon továbbítják a katasztrófavédelem műveletirányítási rendszerébe. 

A tűzjelző központok felépítése

A riasztóközpontokkal ellentétben a tűzjelző központokban nincs beépített kommunikációs egység. Általában állandó személyzet irányította őket, aki felelős volt a riasztás hitelességének ellenőrzéséért és a hatóságok értesítéséért. A technológia gyors fejlődése és a tüzek terjedésének felgyorsulása miatt azonban mára már elavulttá vált ez a helyzet, így a hatóság ma már az engedélyezési eljárás részeként megköveteli a távfelügyeletet és az átjelzést, ezeket pedig üzembe helyezésnél ellenőrzik is. 

A tűzjelző rendszer önállóan is telepíthető, de működtetése és távfelügyelete ugyanolyan feltételekhez kötött, mintha a hatósági előírásoknak megfelelően telepítették volna. A távfelügyeleti modemet gyakran csak az utolsó pillanatban telepítik, közvetlenül az üzembe helyezés előtt, pedig a tűztervekben is szerepel a távfelügyeleti átjelzés megvalósítása. 

A tűzjelző központ működése

A távfelügyelet mellett az üzemeltetőnek számos feladata van a tűzjelző központok üzemeltetésével kapcsolatban, pl. a rendszeres karbantartás. A tűzjelző rendszerek karbantartási ciklusa hat hónap. Az ellenőrzést (auditálást) kizárólag arra jogosult szakember végezheti, és azt szigorúan dokumentálni kell a karbantartási füzetben. Az indokolatlan kivonulások elkerülése érdekében az ellenőrzés során az üzemeltető felelős azért, hogy a karbantartás kezdetét és végét jelentse a katasztrófavédelemnek. Minden érzékelőt, kézi jelzésadót, hang- és fényjelzőt stb. egy éven belül ellenőrizni kell. 

Az átjelző modem alapvetően a tűzjelző rendszer része, de külön karbantartási szerződés tárgyát kell képeznie, mivel az általában egy távfelügyeleti céghez tartozik. Az üzemeltető felelőssége, hogy a karbantartást az adott típusú berendezésre jogosultsággal rendelkező céggel végeztesse el, és a telepítő felelőssége, hogy a munkát engedélyező érvényes tanúsítvánnyal rendelkezzen. A törvény szerint elegendő a rendszer hathavonta történő ellenőrzése. Indokolatlan riasztások esetén azonban a segélyszolgálatok rendkívüli karbantartást rendelhetnek el a hibák elhárítására.

Tűzjelző rendszerek két főcsoportja

Címezhető tűzjelző rendszerek

Ezek a rendszerek, amelyeket intelligens tűzérzékelő rendszereknek is neveznek, analóg felépítésűek, és folyamatos mérés jellemzi őket. A riasztás helye mindig azonosítható, a rendszer képes az adatok feldolgozására, és hibaüzenetei megkülönböztethetők. A jeleket egy mikroprocesszor dolgozza fel, amely egy algoritmus szerint értékeli a paramétereket.

A riasztási határértékek automatikusan a környezeti tényezőknek megfelelően kerülnek beállításra. Ez jelentősen csökkenti a téves riasztások számát.

Hagyományos tűzjelző rendszerek

Ezt a fajta tűzjelző rendszert egyre ritkábban használják, de alacsony költsége miatt még mindig népszerű a kisebb épületekben. Az érzékelők párhuzamosan vannak összekötve, ami megnehezíti a tűz pontos helyének meghatározását több helyiségben. Léteznek azonban hagyományos, címezhető tűzérzékelő rendszerek, amelyekben az érzékelők egy áramkörben vannak címezve, így könnyebb meghatározni a tűz pontos helyét.  

Tűzjelző rendszer – az érzékelők típusai 

Gázérzékelő: Használatuk családi házakban, garázsokban és parkolókban a legelterjedtebb, hiszen itt a legvalószínűbb az olyan mérgező gázok kialakulásnak az esélye, mint a földgáz, propán-bután, és szén-monoxid. 

Füstérzékelő: Az eszközben egy szívóberendezés szívja be folyamatosan a levegőt a csőhálózatba.

Miután a levegőt megszűrte a portól és egyéb szennyeződésektől, az érzékelőkamrában az eszköz lézerfény segítségével „kutatja” az esetleges füstrészecskéket. A lézeres technológiának köszönhetően képes az olyan kezdetleges füstöt is észlelni, amit még az ember nem biztos, hogy érzékel. 

Hőérzékelő: Az adott terület hőmérséklet változását figyeli. A mérés módja szerint két típust különböztetünk meg. Az egyik figyeli a hőmérsékletet és egy előre meghatározott érték elérése után riaszt, míg a másik a hőmérséklet változásának sebességét vizsgálja. 

Lángérzékelő: A lángfázissal induló tüzek gyors észlelésére szolgálnak, hatékonyan és megbízhatóan működik akár kültérben is. A más típusú érzékelők számára zavaró környezeti hatások legtöbbje a lángérzékelő hatásfokát nem rontja. Égés következtében az energia csupán 60-70%-a távozik hő formájában, a többi elektromágneses sugárzásként jelenik meg. Ezt használja ki a lángérzékelő. Az infravörös lángérzékelő 850 nm-nél nagyobb hullámhosszú sugárzásra, míg az ultraibolya lángérzékelő a 300 nm-nél kisebb hullámhosszú sugárzásra reagál. 

Kézi jelzésadó: Ezzel szinte mindenki találkozott már, nagyobb intézményeken belül (pl.: iskolák, áruházak) jellemző alkalmazásuk. Használata pedig igen egyszerű. Be kell törni az üveglapot, majd megnyomni a mögötte lévő gombot.